Kattintásra eredeti méretben jelenik meg.
Hogyan hangoljuk rá a gyermeket az ovira?
Szoktak nyílt napot tartani a beiratkozások előtt, amikor a leendő kiscsoportosok szülei a gyerekekkel együtt megtekinthetik az óvodát és a csoportokat, találkozhatnak az óvónénikkel, akikhez a kiscsoportosok kerülnek szeptembertől, ezekre mindneképp érdemes elmenni. A nyílt napon való részvétel a gyerkőcnek is fontos, ilyenkor ugyanis a legtöbb helyen programokkal készülnek az óvónők – egy kis kézműveskedés, közös éneklés és hasonlók, s ezek kedvcsinálónak jó alapok. Amennyiben a gyermek érdeklődő, akkor jó beszélgetni az oviról, hogy mi fog ott történni, összehasonlítani az otthoni dolgokkal – ott is lehet homokozni, építeni stb... de nem szabad túl nagy hangsúlyt fektetni rá, erőltetni semiképp a témát, csak amennyire a gyermeket érdekli. Lehet séta közben az óvoda felé menni, bekukkantani a kapun az udvarra amikor kint vannak az óvodások, megmutatni a gyermekünknek, hogy ide fogsz járni, milyen szuper a csúszda/mászóka/hinta/homokozó.
Mi hogyan készüljünk fel szülőként?
Közzé szokták tenni az óvodák az alapprogramot, illetve a házirendet – az alapprogramban benne van milyen nevelési elvek mentén épül fel az óvoda élete, illetve esetlegesen milyen nevelési területekre helyezik a hangsúlyt – kreatív tevékenységek, zöld óvoda (környezetvédelem), esetleg a mozgás, néptánc, hagyományőrzés a kiemelt pedagógiai programja az óvodának. A házirendben pedig a betartandó szabályok, napirend található meg, ami jó tájékozódási pont a szülőknek. Fontos az óvoda felszereltsége is, de még fontosabb az óvónők személyisége, ezért érdemes ismerősökön keresztül tájékozódni, van-e akit ajánlanak, vagy ha körzetes óvodáról van szó, akkor a nyílt napon beszélgetni az óvónénikkel, érdeklődni a csoportban kialakított szokásokról, esetleges módszerekről (hogyan altatják a gyerekeket, milyen szabályokhoz kell alkalmazkodni, stb.) Otthon is támogassák a gyerkőc önállósági törekvéseit – nyugodtan próbálkozhat az öltözéssel, tisztálkodási teendőkkel stb, mert az óvodában nagy sikerélmény számukra, ha önállóan tudnak elvégezni dolgokat, ezáltal az önbizalmuk is fejlődik.
Mit tegyen és mit ne a szülő beszoktatás alatt?
A beszoktatás általában a szülőkkel együtt szokott történni. Az, hogy hány napot és milyen formában lehet bent a szülő az intézményenként különböző, illetve függ a csoport életkori összetételétől is, de a hangsúly mindig a fokozatosságon van – eleinte nem alszanak még bent a gyerekek, és egész délelőtt ott van a szülő, utána ki-kimennek a teremből, egyre hosszabb időre, végül az egész délelőttöt a szülő nélkül tölti bent a gyermek a csoportban. A déli ottalvás változó az ovikban, van ahol a szülő nélkül egyből ott alszik a gyermek, van ahol a második héttől vagy még később kezdik el – ez a szülő igényeitől is függ (például ha GYES-en otthon van az anyuka, és szeretné délben mindig hazavinni a nagyobbat is, akkor persze semmi akadálya, a délutáni ottalvás nem kötelező).
Fontos, hogy beszoktatás alatt soha ne menjen el a szülő úgy, hogy nem szól a gyermeknek! Nem baj ha sír, akkor is mindig el kell köszönni az ajtóban. Soha nem szabad „megszökni” amíg a gyerek nem figyel, mert ezzel megszűnik a gyermek biztonságérzete, és még jobban fog rettegni az óvodától. Amikor első nap remekül élvezi a gyerkőc az ovit, akkor se adja be a szülő a következő nap egész napra őt, mert vannak gyerekek, akiknél később jelentkezik a szeparáció okozta stressz/félelem. Fontos a fokozatosság itt is! Az is teljesen természetes, ha egy hét után kezd el sírva tiltakozni az óvoda ellen, habár addig mosolyogva lépett a csoportba reggelenként. Viszont, ha nagyon nehéz a gyermek számára a beszoktatás, elválás a szülőtől, igyekezzenek az otthon töltött időben oldani a feszültséget a gyermekben. Töltsenek együtt minél több időt, beszélgessenek, és próbálják a gyermekben az óvodával kapcsolatos pozitív dolgokat kiemelni, megerősíteni. Bár a beszoktatásról mindig az a pár nap jut mindenki eszébe, amikor a szülő együtt van bent a gyerekkel, fontos tudni, hogy maga a beszokási folyamat akár hónapokig is eltarthat, nem kell megijedni, ha még a harmadik vagy negyedik héten is sírva megy be a gyerkőc a csoportba.
Ilyenkor is fontos a következetesség, a beszoktatási idő alatt nem érdemes otthonmaradós napokat tartani, vagy a gyermeknek engedni a „nem akarok ma oviba menni” kérésének. Amíg ki nem alakul a rendszer, illetve a rutinja az oviba járásnak, addig érdemes minden nap menni. (Természetesen betegség esetén más a helyzet.) Továbbá az óvodában ne mondjanak nyíltan ellent az óvónéniknek vagy a szabályoknak, mert az csak összezavarja a gyermeket, engedjék, hogy alkalmazkodjon az ottani élethez, közösséghez. Ha nemértenek egyet valamivel vagy aggodalmaik vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatban, azt négyszemközt beszéljék meg az óvónőkkel, és ne a gyerkőc előtt tegyék. Nagy valószínűséggel lesznek eltérések az otthoni és az óvodai napirend és szabályrendszer között, hiszen a csoportban legalább 20 gyermeknek kell alkalmazkodnia egymáshoz.
Mit készítsünk be?
Intézménytől függ, hogy biztosítanak-e a gyermekek ruhái számára zsákokat vagy szekrényt/polcot, ezt az adott helyen meg kell érdeklődni. Mindenképp szükség lesz váltóruhára legalább 2-3 garnitúra legyen bekészítve a gyermeknek az óvodában. Benti cipő biztosan kell, itt fontos, hogy könnyen fel- és levehető legyen, és tartsa a gyermek bokáját, illetve ne legyen csúszós a talpa. Tisztasági csomagról és egyéb szükséges felszerelésről érdemes a pedagógusoknál érdeklődni, hogy mire van szükség a csoportban.
Kellemes készülődést kívánunk!
